[Rád van szükségem, Hyung!] - 01. Bizonytalanság

Jungkook POV

Ha egyszer azt mondta volna nekem valaki, hogy a fiúkhoz vonzódom, egész biztosan képen röhögtem volna, amiért ilyet mert állítani. Sőt, ha ezt akkor a képembe is mondták volna és figyelembe vesszük a jelenlegi helyzetemet, nem tévedett volna akkorát. És miután ténylegesen megtudtam, hogy ferde a nemi identitásom, kezdtem pár dologhoz másképp viszonyulni, mint általában az emberek szoktak. Szerettem volna megtalálni a helyemet a világban, ahogy az a debütálás előtt sikerült, de most már abban sem vagyok biztos, hogy én akkor és most mit is akarok. 

Miután kezdett a többieknek furcsa lenni a viselkedésem, nem volt más választásom, mint elmondani nekik a helyzetet. Mondhatni, amikor mindent elárultam nekik, eleinte tartottam attól, hogy mégis hogyan fognak reagálni az egészre. A gondolataim nagy része másból sem állt, mint, hogy elfognak ítélni, megutálnak. Sőt nagyobb részben attól tartottam, hogy szólni fognak a vezetőségnek a bandafeloszlatását illetően, mivel nem bírnak egy levegőt szívni egy olyannal, aki a saját neméhez vonzódik. Azonban minden kételyemet az tudta egyedül eloszlatni, hogy megértőek voltak, s támogattak. Igen, ez mind szép és jó volt egy ideig, mivel utána minden megváltozott a banda életében. 

A csapatban meg volt az őszinteség helye. Egyikünk sem nézte jó szemmel, ha valamelyik tag elhallgatott előlünk valamit, bármennyire is volt bizalmas egy titok. Mindegyikünk egyformán utálta, ha le kellett ülnünk átbeszélni a dolgokat, s legtöbbször harapófogóval kihúzni a válaszokat belőlünk. Viszont, ami talán még jobban felforgatta a banda életét az akkorinál, az Jimin évekig tartó hazugsága volt. Ő is ugyanazt a hibát követte el, amit én is nem olyan régen. Csak ő már a debütálásunktól fogva tudta az egészet magáról és valami miatt inkább elhallgatta előlük, ahelyett, hogy őszintén beszélt volna róla. Biztos találtunk volna rá megoldást, anélkül, hogy bárki is ellene lett volna a dolgoknak. Persze azóta pár hónap bőven eltelt és mindenki úgy állt hozzá ehhez a témához, hogy inkább mindenki mélyre temette magában. 

Újabb hónapok teltek el a banda életében, s mire mindannyian észbe kaphattunk volna, már 2017-et írtunk. Alig telt el pár nap, de már hivatalosan is meg volt a dátum, amikor kiadjuk a legújabb albumot, mellette pedig a turné többi helyszínjét is illet volna már tovább tárgyalni. De egyenlőre minket arra utasítottak, hogy a próbákra és a fellépésekre összpontosítsunk, s ne ezeken agyaljunk, úgy sem ránk tartozott. Szerintük elég volt akkor tudatni velünk, amikor minden hivatalosan is rendezve volt. 

A próbateremben ültem egy magamban és gondolkodtam, hogy a szóló táncomon mégis hol tudtam volna még javítani, anélkül, hogy az eddig begyakorolt mozdulatokat ki kellett volna vennem belőle. Eléggé magasra tettem a lécet, amikor kijelentettem, hogy összetudok hozni egyedül egy teljes koreográfiát mindenféle segítség nélkül. Mondhatni csak most jöttem rá arra, hogy egy hülye voltam, egy nagy hülye... 

Nehezen, de erőt vettem magamon és odasétáltam a magnóhoz, ahol ismétlésre állítottam a koreográfia zenéjét. Kezdtem már fáradni, de még csak négy óra telt el azóta, amióta a többiek távoztak és mondtam nekik, hogy még dolgozik bennem az adrenalin és addig nem szándékozok visszamenni a dormba, ameddig azt nem érzem, hogy maga tánc, tökéletes. És az egész tánc még nagyon messze állt a tökéletestől, szinte még azt a szintet sem ütötte meg, amit én magam felállítottam. Legalább most már biztosra tudtam azt, hogy legközelebb még véletlenül se álljak le a tánctanárunkkal vitatkozni, hogy még én is képes vagyok jobb mozdulatsorokat kitalálni, mint ő. Az egyik legfontosabb szabályt muszáj volt megtartanom: Még hozzá azt, hogy még véletlenül se szóld le a profik munkáját, mert így is, úgy is te húzod a rövidebbet. 

– Jungkookie, késő van már, vissza kellene jönnöd a dormba – hallottam meg a hátam mögött Jimin hyung hangját. 

– Csak egy órát hadd maradhassak még hyung – néztem rá a tükörből, szinte már könyörögve. 

– Holnap is lesz egy nap, amit itt eltölthetsz, de most pihenj... Senkinek sem hiányzik, hogy össze ess a próbák alatt – felelte higgadtan, de a hanglejtéséből azt ítéltem meg, hogy legszívesebben megdorgált volna.

– Igazad lehet Jimin – értettem vele egyet pár másodperccel később, majd így folytattam: – De akkor annyit ígérj meg, hogy holnap segítesz befejezni a táncot, hátha tudnál rajta valamit csiszolni vagy tanácsokkal ellátni – mosolyodtam el halványan, de legbelül tartottam attól, hogy mégsem fog belemenni. 

Láttam rajta, hogy egy kicsikét el kellett gondolkodnia, így nem is kicsit féltem a válaszától. Féltem? Egyenesen rettegtem, mivel ő is tisztán hallotta az akkori kijelentésemet. Úgyhogy meg sem lepődtem volna azon, ha egyenesen a képembe mondta azt, hogy oldjam meg egyedül, már csak a bátorságom miatt, amiért képes voltam arra, hogy ok nélkül oktassam ki a koreográfusunkat. 

– Hát, az a helyzet, hogy már elígérkeztem Yoongi-nak holnapra, de akkor üzennek Jinnek, hogy picikével tovább maradunk – válaszolta kis idő elteltével, majd kezébe vette a telefont és egyből fel is hívta az előbb említett személyt. 

Ahogy elnéztem Jimin arckifejezéseit, volt egy olyan érzésem, hogy Jin nem igazán örült a hírnek, de végül is csak sikerült hyung-nak a tudtára adni a dolgokat. De azt tudtam, hogy ez sajnos nem éjszakába fog nyúlni, mivel meg kellett értenem, hogy Jiminnek is vannak igényei a pihenést illetően. És akármennyire is szerettem a közelébe lenni, meg sóvárogtam egyes napokon a figyelméért és a gondoskodásáért, hamar rá kellett jönnöm, hogy sajnos nem mehetett mindig úgy minden, ahogy én azt szerettem volna. 

Már azért hálásnak kellett volna lennem, hogy Jimin eddig is odafigyelt rám és egy percre sem lankadt a figyelmes, mindig kihúzott a csávából, akármibe is keveredtem. Szerintem, ha hyung nem lett volna akkor mellettem, s próbált meg mindig értelmet verni a fejembe, mellette pedig talpra állítani, fél úton egész biztosan feladtam volna az egészet. És egyenlőre még abban sem voltam biztos, hogy mégis hogyan tudnám neki visszafizetni...